(Ha most vagy itt először...)

Visszatartja valahogy a sírást, amíg kiér a strandról. Ott viszont nem tudja tovább magában tartani.
Leül a buszmegállóba és keservesen zokogni kezd. Sehogy sem akarja ezt így. Nem lesz más választása, mint egész nyáron csavarogni, vagy a nővére helyett dolgozni.
Pénze meg egyik esetben sem lesz.
Az a tudat sem vigasztalja, hogy mindent bevetett a cél elérésének érdekében.
A második busz, ami abba megállóba érkezik, ahol végül megállapodott, meglepetéssel szolgál számára. Nóra, az egyetlen osztálytársa, aki nem szekálja, leszáll a járműről.
Az említett hölgyemény kiszedi belőle lelkiállapota kialakulásának pontos körülményeit, majd meginvitálja a városi napokra, ahová egyébként ő tartott.
Tündit olyan sokszor nem kell kérlelnie az eseményen való részvételt illetően, mivel egyébként sem rohant volna haza.
Délután négyre érnek az esemény színhelyére. Ez a város fő tere.
Középen egy nagy színpad, félkör alakban pedig mindenféle stand, sörrel, borkóstolással, pálinkával, hamburgeressel, kürtőskaláccsal, meg cukorkákkal.
Hősünk úgy dönt, alkoholba fojtja bánatát, és már csak azért is jól fogja érezni magát ma este.
Persze az ő korában még nem adnak ki semmit, ami ezen céljának eléréséhez közelebb vinné, de a határozottság meghozza a gyümölcsét: a harmadik próbálkozásra mindketten tudnak szerezni Nórával egy-egy üveg sört.
Leülnek a színpad elé, és nézik a műsort.
Amiről hamar belátják, hogy nem túl érdekes. A polgármester beszéde némiképp erőltetettnek hat, majd a helyi ifjúsági néptánc műsor egyikőjük figyelmét sem köti le igazán. Ennek ellenére az eseményen való részvétel arra jó, hogy Tündi megbújjon a tömegben.
Kavargó gondolataiból egy újabb ötlet rázza fel. Rég voltak csocsózni.
Ott egy srác, aki Nórára hajt, meghívja őket egy újabb sörre, meg egy-két rövidre is. A meleg idő, és az edzetlen máj együtt hamar meghozzák a hatást. Mire visszaérnek a színpadhoz, Tündinek már minden vágya az lesz, hogy felmásszon oda.
Nóra egy ideig figyel rá, de hasonlóan illuminált állapota és a srác jelentősen korlátozzák az ehhez szükséges képességeit.
Végül a csaj nagy nehézségek árán felmászik az éppen üres színpadra, és a mikrofon elé áll. Megkocogtatja, elneveti magát, becsukja a szemét és énekelni kezd. Sorról sorra végighalad a másik nagy bánatára emlékeztető dalon. A hangja kicsit rekedtes, olyan amilyen egyébként is.
Kiengedett haját egy enyhe szellő simogatja, amit egy páragép szolgáltat a háta mögül.
Észre sem veszi, hogy elhallgatott az előtte zsivalygó tömeg és minden szempár rá szegeződött. Teljes átéléséből az éneklését követő hangos taps zökkenti ki, és egyenesen a rémültség állapotába sodorja. Teljesen elfelejtette, hogy hol van.
Rákvörösen megfordul, de ezzel meg feldönti a mikrofon-állványt. Ennek hatására beleakad a lába a vezetékbe, így néhány sietős lépés sikerességét követően egy csúfos orra bukás elszenvedője lesz...