Az elmúlt öt nap fáradalmait nem piheni ki szombaton. De nem is áll szándékában.
Nem is tudna tovább aludni... ugyanis eljött a nagy nap, az első napja fagyislányként.
Csak 8-ra kell mennie, de ő már 6-kor lelép otthonról. Eleget hallgatta Mariann sirámait egész héten.
Nem akar ma buszozni, helyette élvezi a reggeli szellő simogatását az arcán, miközben magabiztosan lépked úticélja felé. Még nem nagy a reggeli forgalom és ideje is bőven van. Nő lévén, az egyik kirakat tükrében alaposan szemügyre veszi magát.
Kényelmes edzőcipőt, és egy térdig érő kék szoknyát visel, egy hozzá illő fodros felsővel, amelyből hol az egyik, hol a másik válla kandikál ki.
Vállig érő szögegyenes haja szépen keretbe foglalja az arcát. Egyetlen kis tincsét fonta be jobb oldalt. Szeme sugázik, annak ellenére, hogy megközelítőleg olyan színű, mint a fekete kávé. Egyesek szerint a démonoknak lehet ilyen a szeme.
Alakja átlagos, se nem túl magas, se nem túl alacsony.
Más útvonalon megy, a kertek alatt, így a főúton lévő kereszteződést elkerülve kicsit rövidebb az út.
A távolban egy sötétebb felhőt vél felfedezni, és ez a tény, a morajlással együtt arra készteti, hogy sietősre vegye a lépteit. A hét elején szerencsére csak a fejét ütötte meg és nem a lábát. A melóhoz elég korán, a zivatarhoz meg majdnem későn ér a strandra. Egy kicsit el is kapja, ahogy gyorsan menedéket keres.Gabriellát a büfében találja. Leszámítva a gipszet, meg az esőt, vidám állapotban találja.

- Szia! Ilyen korán?
- Szia! Igen! Nem akartam elszalasztani. Tudsz adni egy törcsit a hajamnak?
- Persze, de meg is száríthatod. Az öltözőben találsz hajszárítót.
- Nagyszerű, köszönöm!
- Kaját nem is hoztál?
- Elfelejtettem. Az eső... - tárja szét a karját Tündi.
- Sebaj, rendelünk majd pizzát.
- Jó ötlet!

Tündi ezzel besétál az öltözőbe, és az egyik hajszárítóval elfogadható mértékűvé teszi hajának a nedvességtartalmát.

- Szeretsz itt dolgozni?
- Igen.
- És miért?
- Mert nyugis. Meg a családom is rendes.
- Jó neked! Én nem szeretek otthon dolgozni.
- Igaz is, nektek is van egy ilyen panziótok.
- Igen van. De nem jó.
- Miért?
- Úgy érzem kihasználnak. Főleg a nővérem.
- És inkább a konkurenciának dolgozol?
- Nálunk nincs tópart. - mosolyodik el.
- Jó válasz! Ha gondolod körbevezetlek.

Gabriella nagy vonalakban megmutatja a helyet, bár Tündi majdnem mindent tud már magától is. Utoljára érnek a leendő fagyizóba.
Ott, még mielőtt bármit csinálnának, rendelnek egy pizzát délelőttre kajának.

- Az első dolgunk az lenne, hogy kicsit kitakarítsuk ezt a helyet.
- Oké. Hol a partvis?
- Először vigyük ki, ami mozdítható.
- Jól van.

Tündi első munkanapja a székek, és evőeszközök pakolásából, meg ezeknek a tisztításából áll. Mennyivel másabb érzés így csinálni!
Rég érzett ilyen lendületet. Egy órával később lefékez mellettük egy motor.

- Szia Tóbi. Nem áztál meg?
- Gabi! Szia... - ad neki három puszit. - meghoztam a pizzákat... Nem mondom, marha éhes lehetsz.
- Csak az egyik az enyém. Tündi! Gyere, itt a pizzád!

Ezzel Tündi nem halogathatja tovább ittlétének a felfedését.

- Szia...
- Szia... te pizzafutár vagy?! - fejezi ki érdeklődését a srác által betöltött munkakört illetően.
- A jelek szerint igen. És te mi járatban?
- Meló. Mennyi a pizza?
- A cég ajándéka. - mondja ki egyszerre Gabi és Tóbi is.
- Melyik cégé?!

Konkurencia ide vagy oda, úgy tűnik mégiscsak jó fej ez a csaj. Már szinte szégyelli azt a múltkori álmot is vele kapcsolatban.
Szerencsére a srác már megy is tovább, köszönhető annak a három másik pizzának, amit villámgyorsan ki kell szállítania. Gyors búcsú, aztán elhajt a következő cél felé.

- Ismered? - biccent utána Tündi. Közben kinyitják a dobozaikat, és a kaja hőmérsékleti jellemzői miatt óvatosan kezdik enni.
- Persze, nemrég költözött ide. Valami bácsikájához. Azt hittem ismered.
- Nem igazán.
- Pedig múltkor az ünnepség után együtt mentetek haza, nem?
- Ez vicces, mert aznap láttam először.
- Ha már ünnepség. Tudtad hogy híresség lettél?
- Persze... Egész héten b*sztattak is a suliban. Hétfőn például bezártak a WC-be. Kedden ellopták a kajámat. Amelyik nap meg meghagyták, akkor meg erőspaprikát raktak bele. Tesin kigáncsoltak, a táskámat eldugták és még sorolhatnám. Szóval neeem, nem vágyok én a hírnévre. Ilyenre nem. De másfélére sem. Hagyjanak békén.
- Emiatt is hívtunk téged miután én kiestem.
- Hogy megdobjam a forgalmat?
- Más miatt is. De amúgy nagyon jó a hangod.
- Kösz. De nem számít.
- Miért?
- Nem szeretnék énekesnő lenni. Inkább tanár. De nézd, szépen kitisztult az idő. - vált témát a csaj.
- Most hogy mondod, igen. A helyedben majd úsznék egyet. Amint leszedik a gipszet az első dolgom lesz nekem is.
- Nem irigyellek.
- Hát kösz. De még marad a nyárból addigra.

Délre végeznek mindennel, és nincs is már más dolga.

- Mára ennyi. Van jelenléti íved?
- Igen itt van.

Tündi előveszi a táskájából a jelenléti ívét. Gabriella felveszi rá az első délelőttjét.

- Köszönöm!
- Én is Tündi. A sulis dolgot  meg sajnálom.
- Nem kell. Mindjárt úgyis vége a tanévnek. Azt meg már kibírom.
- Kitartást.
- Köszönöm!