(Ha most vagy itt először...)

Mint minden este, most is felhúzza az ébresztőóráját.
Aztán, talán az alkohol hatására, de nagyon gyorsan elalszik.
Álmában azt a másik csajt látja, ahogy ott áll a fagylaltosnál és osztja a fagyit. Úgy tetszik neki, hogy még ki is neveti őt. Aztán mindenki nevet rajta, fagyival a kezükben, körbeállják, ő befogná a fülét, áll ott középen egyedül, és képtelen mit kezdeni a dühével. Mariann kezd el üvöltözni vele, mire jön a robbanás, bevadul, felrúgja a nővérét és átugorja a fagylaltospultot. Jól megtépi a csajt, aki elhappolta előle a melót.
Sose szokott ilyen agresszív lenni álmában. Igazából nem is álmodik olyan sokszor.
Sírva ébred, de hamarosan rá kell jönnie, hogy még órák vannak reggelig.
Fáj a feje. Ennek okán kisétál a szobájából, hogy igyon egy pohár vizet. Ami hibás lépésnek bizonyul abban a tekintetben, hogy nővérének aktuális lovagja akaratlanul is az ő holdfényben fürdő, meztelen testének látványában gyönyörködik néhány másodperc erejéig.
Basszus, erre gondolnia kellett volna. Mariann, főleg hétvégén néha felhozza a barátját. Tényleg rá kéne szoknia a pizsamára.
Az egymással szemben töltött néma döbbenettel eltöltött másodpercek viszont elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy Mariann is felfedezze húga tévedését, és olyan erővel eressze bele az ujjait a srác karjába, hogy az felszisszenjen.
Mielőtt azonban belöki Mikit a szobájába, vet még egy gyilkos pillantást Tündire.
Aki személy szerint eddig abban hitben élt, hogy az lesz a legrosszabb dolog a nyáron, hogy egész végig a nővére képét kell bámulnia, már amikor erre épp rá fog érni. De ez a nő konkrétan már csak az iménti esemény miatt is pokollá fogja tenni az életét.
Nem valami fényesek a kilátások, de így az éjszaka közepén úgysem javíthat a helyzeten.
De rontani se ronthat. Gondolja ezt addig, amíg néhány perc múlva vissza nem ténfereg a szobájába. Erre a néhány pillanatra feleslegesnek is érzi a szemérmezkedést, de ahogy elsétál Mariann ajtaja előtt, nővére bevágja, válogatott szidalmak, elsősorban a "büdös kurva!" többszörös jelzős szerkezet visításának kíséretében.
Miután visszatér a saját szobájába, mély álomba pityergi magát.
De ezúttal legalább nem álmodik semmit.
Reggel már nem fáj a feje. Reggelire felkap egy almát, mielőtt lelép.
Hallgathatná a nővére fejmosását is az éjjeli affér miatt, de most valahogy nincs kedve hozzá.
Kibattyog a buszmegállóba, és megvárja a buszt. Néhány perc múlva meg is érkezik.
Nincsenek sokan, hajnali 5 óra 57 perckor vasárnap ez még normális is. Gyorsan helyet foglal az ajtó közelében. A néhány perces út alatt meglát egy robogót, ami elsuhan a busz mellett, és felismeri benne enigmatikus ismerősét és eszébe juttatja megismerkedésük körülményeit.
Ekkor villan be neki, hogy az órát megint elfelejtette... A történelem megismétli önmagát...
De már csak nevet rajta. Ha már javítani nem tud a helyzeten, akkor minek is törje magát?
Ma valahogy jóval többen vannak már ilyen korán is a strandon, mint tegnap voltak. Talán mert vasárnap van, vagy mert tegnap volt a nagy ünneplés, vagy mindkettő.
Most még azt a néhány osztálytársát is elviseli a délelőtt folyamán, akik kijönnek ide. Ha belegondol, lesz még rosszabb...